-
Hát nem viselhetjük gondját testünknek a betegségtől és a haláltól való félelem helyett azért, mert nagyra becsüljük és értékeljük azt?
-
Nem lehetünk mások szolgálatára az elvesztésüktől való félelem helyett a szeretetből kifolyólag?
-
Lehetünk-e ismeretlenekhez előzékenyek és udvariasak pusztán azért, mert törődünk embertársainkkal, és nem pedig azért, mert félünk, hogy rossz véleménnyel lesznek rólunk?
-
Nem végezhetünk jó munkát csak azért, mert fontosnak érezzük munkánk minőségét és a kollégáinkat? Nem láthatnánk el feladatainkat jól, egyszerűen azért, mert gondoskodni szeretnénk az általunk nyújtott szolgáltatás élvezőiről ahelyett, hogy állásunk elvesztésének félelme, vagy a személyes ambíció hajszolna minket?
-
Az ijedt versengés helyett, nem vinnénk-e többre együttműködéssel?
-
Nem vezethetünk-e óvatosan azért, mert tekintettel vagyunk magunkra, és mert saját és szeretteink jóléte fontos számunkra, ahelyett, hogy egy balesettől tartanánk?
-
Spirituális szinten vajon nem hatékonyabb-e az együttérzéstől és az embertársainkkal való azonosságtól vezérelve törődni másokkal, ahelyett, hogy Isten büntetésétől való félelmünkben próbálnánk szeretni őket?
