1. INTERJÚ
(Szabó János készítette velem 2011-ben)
Bognár Ágota az elsők között kezdett el foglalkozni kineziológiával. A családállítás módszerét Dr. Arnold Polivkától sajátította el. Ezernél is több állítást dokumentált részletesen. „Neves névtelenségben” végzi a munkáját Pomázon: az igazi Mesterek rejtőzködve élnek.
Kevesen ismerik az egyéni családállítást, ahol nem csoportban képviselőkkel folyik a munka, hanem papírlapok segítségével. Milyen esetekben jobb alkalmazni az egyéni módszert? Ha például olyan témához kér segítséget valaki, amit egy csoport előtt esetleg nem lenne bátorsága felvállalni?
Ez az egyik lehetséges ok. Egyéni foglalkozást szoktam javasolni akkor is, ha nem szívesen nyílik meg valaki mások előtt, esetleg ha alacsony az energiaszintje, vagy ha nagyon messzire került már valódi önmagától.
Nagy előnye az egyéni állításnak, hogy a kliens közvetlenül minden szereplő rezgését, érzését megtapasztalja az adott szituációban. Gyakran hallom azt a véleményt, hogy az egyéni állítás hatása gyengébb, mint a csoportos állításé. Mi erről a véleményed?
Minden módszernek vannak korlátai, előnyei és hátrányai. Azért sajátítottam el több módszert is, hogyha az egyikkel „falba” ütközöm, akkor egy másik átsegíthet az akadályon. Akkor azonban, ha valaki a saját dolgaira nehezen lát rá, inkább a családállítás csoportos módját javaslom.
Fontos feldolgozni a múltból hozott traumákat. Ugyanakkor a magunkon való dolgozás járhat szerinted azzal a veszéllyel, hogy folyamatosan újabb és újabb emlékeket ásunk elő, ahelyett hogy figyelmünket a Mostra, az örök jelen pillanatára összpontosítanánk?
A „magunkon dolgozni” kifejezés egy fáradságos, izzasztó útra utal, melyen én is jártam egy ideig. Most már inkább a „valódi önmagam megtalálásának” folyamatát és örömét szoktam átélni.
A múltba azok a „leszakadt én-részeink” rántanak, amelyeket még nem gyógyítottunk meg. Ha elmulasztjuk feldolgozni a múlt traumáit, akkor az élet újra és újra szembesít velük. Ha letagadjuk vagy eltitkoljuk a problémáinkat, a régi „sebeink” egy idő után nem fognak békén hagyni bennünket.
Ha nem veszünk róluk tudomást, akkor majd esetleg az utódaink lesznek kénytelenek az általunk elnyomott, kirekesztett érzéseket átvenni. A lelkünk azért tépi fel újra és újra a régi „sebeket”, hogy esélyt adjon a begyógyításukra.
Ha elhisszük, hogy minden ember eredendően jó, akkor nem azért dolgozunk magunkon, hogy „megjavítsuk magunkat”, hanem csakis azért, hogy „lehántsuk” azokat a korlátozó rétegeket, amik rárakódtak arra a „drágakőre”, amik mi valójában vagyunk.
Kezdő terapeutákat is tanítasz, miben tudsz leginkább segíteni nekik, hogy a kezdeti nehézségeken átlendüljenek?
A kezdőkkel való foglalkozást nem nevezném tanításnak, hanem inkább összehangolásnak. Abban segítek nekik, hogy összhangba kerüljenek a Mezővel, a klienssel és önmagukkal, hogy rátaláljanak a saját módszerükre. Talán a tanári múltamnak köszönhetem azt, hogyha állít vagy old valaki előttem, és elakad, akkor elég jól tudok neki segíteni abban, hogy ez legközelebb ne következzen be.
Továbbá oldással és állítással feltárom azt, hogy mi akadályozza őt abban, hogy gyakorlottá és sikeressé váljon a „munkájában”. Arra buzdítok minden kezdőt, hogy sokat gyakoroljon, mert csak így szerezhet tapasztalatot.
Intuitív módon, teljes mértékben a Mezőre hangolódva vezeted az állításokat, és türelmesen hagyod kibontakozni annak a menetét. Gyakran már az állítást megelőző napokon kapsz információt a Mezőből. Hogyan fejlesztetted ezt a képességedet?
Gyakran segítettem magamon is az általam használt módszerekkel azért, hogy felkészülten tudjam majd segíteni a csoport minden tagját a saját útján. Ha ezzel az őszinte alázattal fordultam a Mező felé, akkor mindig kaptam tőle segítséget.
Az interjút készítette: Szabó János (http://hellingermodszer.blogspot.com/)
2. INTERJÚ
(Zelina György készítette velem 2013-ban)
Ön is úgy látja, hogy ma hiánycikk a jó szó, hogy egymásnak jó dolgokat mondjunk?
Inkább azt mondanám, hogy nem ismerjük sem magunkat, sem a világot eléggé. Megelégszünk egy felületesebb képpel, és nem figyelünk oda a valóság mélyebb rétegeire.
A figyelés képessége minek a kérdése?
Leginkább bátorság kell hozzá és kitartás. Ugyanis kiderülhet, hogy egyáltalán nem olyanok vagyunk, mint gondoltuk, és a világ is más, mint eddig hittük, és ez ijesztő lehet. Ha azonban összeszedjük a bátorságunkat, és szembenézünk régi fájdalmainkkal, tévedéseinkkel, és felvállaljuk a felelősségünket, akkor megdöbbentő felfedezést tehetünk: Hatalmas képességek és lehetőségek lakoznak bennünk! És sok jóság is!
Bennünk sok jó van?
Igen, csak nagyon sok minden rárakódott, amitől időnként nem vesszük észre.
Mióta foglalkozik kineziológiával?
Kineziológiával 1995 óta, családállítással 2005 óta foglalkozom. Mindkettőt a hivatásomnak tekintem, melynek gyakorlása közben alaposan megváltozott a jóról és a rosszról alkotott elképzelésem. Hiszen sokszor kiderült már, hogy egy esemény, melyet először rossznak gondoltunk, utóbb áldást hozott az életünkbe! (Képzeljük el például, hogy valaki nem kapott jegyet a Titanicra.) Ha akadállyal találkozunk az utunkon, akkor az vagy más útra akar terelni minket, vagy meg akar edzeni. Hogy el tudjuk dönteni, hogy adott esetben éppen melyikről van szó, ebben segít az önismeret és a világ ismerete.
De az önismeret nagyon nehéz!
Könnyít rajta, ha elfogadjuk, hogy nem vagyunk tökéletesek. Amint kibékülünk a hibáinkkal, rájöhetünk arra is, hogy mennyit tanultunk általuk, és észrevehetjük azt a sok szépséget is, ami bennünk van.
Ezek lehetnek öröklött panelek?
Lehet hozott is meg örökölt is. Fontos, hogy ne azon akarjunk változtatni, ami már megtörtént! Fogadjuk el a múltat, tanuljunk belőle, és lépjünk tovább! Változtatni csak így lehet! Ne keverjük azonban össze az elfogadást a beletörődéssel. Ha csak beletörődök valamibe, akkor legyőzöttnek érzem magamat, és onnan nincs kiút. Akkor fogadok el valamit, ha úgy érzem, hogy az helyénvaló volt. Ebben az segíthet, ha felfedezem annak magasabb szintű értelmét is.
Ezt a kineziológia tanította meg Önnek?
A kineziológia és a családállítás. Bár már gyerekkoromban is másképp láttam a világot, mint a környezetem. Sok olyat érzékeltem, amit mások nem. Ezt az idők folyamán megtanultam jól kezelni. Mindannyian abba a családba születünk, ahol leginkább fejlődhetünk. Van, akinek az jelent fejlődést, hogy hasonlít a családjára, van, akinek az, hogy különbözik tőlük. Akár így, akár úgy, de mélyen odatartozunk a családunkhoz! A családunkban gyökerezünk! És ahogy Bertold Ulsamer írja: „Gyökerek nélkül nem lehet repülni”. Vagyis, ha gyökereinket nem ismerjük fel, szárnyaink gyengék maradnak. Nagy tévedés azt hinni, hogy csak úgy tartozhatunk valahova, ha ugyanolyanok vagyunk, mint a többiek! Fontos megtanulnunk úgy beilleszkedni, hogy közben megtartsuk önmagunkat! Ellenkező esetben megfosztjuk a többieket attól a kincstől, amivel pedig gazdagíthatnánk őket.
Mi az Ön végzettsége?
Általános iskolai tanár, kineziológus és családfelállító. Eleinte tanítottam, később jutottam csak el a kineziológiához.
Érezte, hogy ez a maga útja?
Igen. Már a kineziológiánál is éreztem, de amikor megismerkedtem a családállítással, ez az érzés még inkább elmélyült. Csodálatos érzés, amikor oldás vagy családállítás során felfedezzük azokat a mozgató rugókat, amik irányítják az embert, valamint, hogy ki tudjuk békíteni az ellentéteket is. Mindig megvolt bennem a vágy, hogy közvetítsek a békétlen emberek között, hisz mind a kettőjük érzését átéreztem. Szerettem volna segíteni nekik, hogy megértsék egymást. Később rájöttem, hogy előbb a sebeiket kell begyógyítani, mert különben csak elbeszélnek egymás mellett. Ezért olyan módszereket tanultam meg, amelyekkel begyógyíthatók az adott és a kapott sebek is, valamint emelik a tudatosságot.
Ágota! Elégedett az életével?
Igen. Továbbadtam az életet a fiamnak. A családomban béke honol, támogatjuk, szeretjük egymást. Szép helyen élek. A hivatásom mély értelmet ad az életemnek.
Az elégedettség mellett azonban mindig van motivációm is a továbblépésre.
Látja Ön az embereket?
Igyekszem a szívemmel „nézni” őket, hisz a szemem becsaphat. Mindig annyi információra vágyom csak, amennyire már érett vagyok, és maradéktalanul fel tudom dolgozni. Ezért a hangsúlyt a belső látásom fejlesztésére helyezem.
Sok sikerélménye van?
Nagy örömmel tölt el, amikor a klienseim kezelés közben vagy a végén megkönnyebbülnek. Ez nap, mint nap megtörténik. Ennél is nagyobb sikernek könyvelem el a tudatosság egyre magasabb fokára való lépést a klienseimnél és magamnál is.
Hogy látja magát öt év múlva?
Szélesebb rétegekhez is eljuttatom az írásaimat, a hitvallásomat, és remélem, hogy ezzel együtt a Fényt is. Egyre több segítővel osztom meg a tapasztalataimat. Egyre jobban tudok az embereknek és magamnak is segíteni. Nő bennem a szeretet és az örömre való képesség. Egyre jobban megismerem magamat és a világot. Egyre nagyobb örömömet lelem a változásban.