Bognár Ágota a nevem. Kérlek, engedd meg, hogy tegezve szóljak Hozzád! Köszönöm!
Az utat, amin járok, s aminek a végigjárásához felajánlom Neked is a segítségemet, így fogalmaztam meg egy mesében:

„Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy lány, kinek szíve annyira tele volt fénnyel, szeretettel, hogy csakúgy tündökölt, mint egy hatalmas gyémánt.

Egyik éjjel aztán különös álmot látott. Egy gyönyörű város jelent meg előtte, Álmai Városa, ahol egy, még soha nem érzett, csodálatos érzés töltötte el.

Reggel felébredve sajogni kezdett a lány szíve, ezért elindult hát megkeresni azt a bizonyos várost, Álmai Városát.

Ment, mendegélt, és elérkezett egy város falához, ami hasonlított az álmában látotthoz. Bebocsátást kért az őrtől, hogy körülnézhessen. Az őr cserébe egy darabot kért a „gyémántjából”, a szívéből. Odaadta, bár ettől a fénye és az ereje csökkenni kezdett. Amint körülnézett a városban, csalódnia kellett, mert ez nem „az” a város volt.

Elkeseredve folytatta az útját. Újabb és újabb városokhoz ért, de ugyanúgy járt mindegyiknél. Fénye és ereje egyre fogyott. A végén már alig pislákolt, mire végre valóban Álmai Városához ért.

Az őr nagyon sajnálta, hogy nem engedheti be, de oda csak az léphet be, akinek teljes fényében tündöklik a szíve. Nekibúsult a lány. Hiába tette meg a hosszú utat? Hiába a sok áldozat?

Az őr megsajnálta, és adott neki egy varázssípot. Amint belefújt a lány, oda repítette ahhoz a városhoz, ahol először tört le a „gyémántjából” egy darabot. Örömmel visszaadták neki az otthagyott részét, amit visszaillesztett a helyére, és így újra nőni kezdett a fénye.

A többi városban is hasonlóan járt, míg végre teljes fényében tündökölt már a szíve, mire Álmai Városához ért.

Az őr szeretettel átölelte, és kinyitotta előtte a város kapuját. A lány szólni se tudott örömében, mert ott állt előtte Álmai Városa, ha lehet még pompázatosabban, mint álmában.

A lány, még mielőtt belépett volna, visszatekintett arra az útra, amit bejárt, és nem akart hinni a szemének! Amit valaha rögösnek, porosnak vélt, most átváltozott tündöklően fénylő ösvénnyé.

Szemében a hála könnyeivel búcsút intett a lány az ösvénynek és az őrnek, majd belépett Álmai Városába, mely tárt karokkal fogadta. A lányt határtalan boldogság járta át.


Korunk hatalmas változásra ad lehetőséget!
Kérlek, engedd meg, hogy kísérőd lehessek Tündöklő Ösvényeden!

      Jelentkezz be, ha segíthetek!

Bognár Ágota
Kineziológus, családfelállító

Az adataid védelméről és kezeléséről, valamint az elérhetőségemről az utolsó pontban (a Kapcsolatnál) olvashatsz.